2018. március 11-13.
Útvonal: Szeged – Belgrád – Székelykeve – Újvidék – Szabadka – Szeged
A Rákóczi Szövetség támogatásával március 11-én az osztálymise után a Vajdaságba, a történelmi Magyarország déli részébe indultunk. Egyszerre volt ez kirándulás és lelkigyakorlat, a szállásunk egy magyar anyanyelvű kisvárosban, Székelykevén volt. A csapat a vasárnapi diákmise után indult el Belgrádba. Természetesen busszal utaztunk, hiszen ezt szereti legjobban az osztály. Jó hangulatban telt az utazás. Az első úti célunk Szerbia fővárosa Belgrád volt. Több órányi buszozás után végre megérkeztünk! Több diáktársunk is van, akik vajdasági gyökerekkel rendelkeznek, így előre jól felkészülhettünk a az útvonal érdekes állomásaiból és látványosságaiból az ő elmondásaikból is. Első állomásunkon Hunyadi János hadvezéri sikerének helyszínét, a nándorfehérvári várat néztük meg. Zsódi tanár úr mesélt nekünk a történelmi eseményekről, miközben a kilátásban gyönyörködtünk. Mintha a Nap is nekünk sütött volna, olyan szép időben sétálhattuk körbe a várkertet. Rettentő meleg volt a városban, majdnem 21 fok. Nagyon sokan voltak a várban, de meglepetésünkre nem volt hangzavar. Még a telefonjukat is alig használták az emberek. Mindenki játszott, beszélgetett, jól érezte magát. Egy férfi még gitározott is a „főtéren”! Nagyon tetszett nekünk a hely, minden velejárójával együtt. A vár megtekintését követően a Szent Száva-templomba mentünk el. Szent Száva (eredeti nevén Rastko Nemanjić) 1174-től élt 1236-ig. A szerb államiság megteremtőjeként tisztelt, dinasztia-alapító Nemanja István szerb fejedelem legkisebb fia. Az önálló szerb ortodox egyház megalapítója, továbbá az első érsek, író, fordító és törvényíró: bizánci törvénykönyvet fordított az egyházi életről, kolostori szabályzatot és egyházi költeményeket írt. A Szent Száva-templom egy szerb ortodox templom Vračarban, Belgrád központjában. A világ egyik legnagyobb ortodox temploma, amely egyben a világ legnagyobb egyházi épületei közé tartozik. A vračari fennsíkon épült, ahol Száva földi maradványait Koca Szinán pasa oszmán nagyvezír 1595-ben elégette. Belgrád legmonumentálisabb épülete, a városkép jellegzetessége. Ezen a helyszínen megismerkedhettünk a keleti és a nyugati kereszténység főbb jellegzetességeivel és a különbségekkel is. Majd elindultunk a szállásadó településre, Székelykevére. A Dani étteremben való vacsorázás után indultunk is a szállásra. Az osztály fele panzióban, a másik fele diákszállóban kapott szállást. Ahogy beléptünk, három kölyökkutya fogadott minket. Mondani sem kell, mindenki el volt ájulva tőlük. Aznap este nagyon jót beszélgettünk, a lányok együtt táncoltak az udvaron, kutyáztunk és zenét hallgattunk. Mint mindig, a kirándulások első napján nem tudtunk időben elaludni, hiába volt a takarodó.
Másnap a reggeli után megkezdtük a lelkigyakorlatot. Az osztályfőnök úr utasításainak megfelelően párokat alakítottunk és az általa kiadott témákról kellett beszélgetnünk pl. a jövőnkről, a céljainkról, ezeket később csoportban is megvitattuk. Szerintem lényegesen többet tudtam meg pár emberről, és ennek nagyon örülök. Mindegyik feladatnál más párt kellett választanod magadnak. Azokkal az osztálytársakkal is jókat beszélgetünk, nevetünk, akikkel iskolaidőben valahogy nem kerülünk kapcsolatba. Megnéztünk néhány inspiráló videót is, amelyek megmutatták, hogy a híres emberek is hosszú utat tettek meg a sikerük eléréséig. Az ebéd és később a vacsora is nagyon finom volt, de kár, hogy a sütiből csak kettőt lehetett enni. A vacsora előtt elmentünk egy misére, melyet az osztályfőnök úr tartott és a székelykevei plébános. A mise után megtekintettük a tájházat, amit szintén ő mutatott meg nekünk.
Kedden reggel újabb történelmi látnivalók vártak, megnéztük a péterváradi erődöt, ahol a tükrök által mutatott képünket nagy élvezettel fényképeztük. Az erőd óratornya azért volt figyelemreméltó, mert a mutatóit fordítva szerelték fel. Utunkat a szecessziós épületeiről ismert Szabadkán fejeztük be. A főtéren megtekintettük a Városházát, amely annál is inkább vonzott bennünket,mert ott találtuk étkezésünk helyszínét is. Ez a három nap megint sokat adott a közös élményekhez,amelyekre majd szívesen emlékszünk a későbbiekben. Jó volt kikerülni a komfortzónánkból és tovább ismerkedni a Kárpát-medencei látnivalókkal. A határon nem volt zökkenő mentes az átkelés, sokat kellett várni. Annak ellenére, hogy sokat vártunk a határon, jó kedvűen értünk haza. Összességében nekünk nagyon tetszett a kirándulás, mert nagyon szeretünk új országokat felfedezni. Nagyon jó a barátainkkal végig ülni a busz utat, közben nevetni, beszélgetni. Reméljük a jövő évi lelkigyakorlat még ennél is élménydúsabb lesz.
Írták: Maróti Dodó, Retkes Flóra, Ruzsáli Dénes, Schnepp Zétény
