Tanév:
- 2025-2026
„Nem érzem munkának, inkább ajándéknak” – Magyar Ezüst Érdemkeresztet kapott Angyal László piarista tanár.
Ha valaki több mint négy évtizede minden reggel ugyanazzal a lelkesedéssel indul az iskolába, mint pályája kezdetén, az nem egyszerűen a szakmáját gyakorolja, hanem hivatásának él. Így van ezzel Angyal László, a szegedi Dugonics András Piarista Gimnázium tanára is, aki idén ősszel a 41. tanévét kezdi. Elkötelezett pedagógiai munkája és vezetői szolgálata elismeréseként a napokban a Magyar Ezüst Érdemkereszt kitüntetésben részesült.
– Mindig úgy éreztem, hogy tanítani ajándék. Nem érzem munkának, inkább örömnek. Jó kollégáim vannak, és talán a diákok is visszavárnak – mondta mosolyogva. Pedig ha valaki, ő tudja, milyen nehéz egy új iskolát a nulláról felépíteni.
A rendszerváltás után a piaristák keresték meg, hogy vegyen részt az akkor újrainduló szegedi gimnázium alapításában. Négyen voltak az első tanárok, két osztállyal indultak el, és évekig három külön épületben, szűkös körülmények között tanítottak. – Olyan volt ez, mint amikor valaki a saját házát építi fel. Mi álmodtuk meg az egészet, az építésznek is mi mondtuk el, hogyan nézzen ki az iskola. Ez a hét szűk esztendő igazi hőskorszak volt – emlékezett vissza.
1999-ben költözhettek be a ma is működő, modern épületbe, amelyet a diákok csak „Piarista Műveknek” neveztek. – Nagy csoda volt, hogy mindez megvalósult. De nem az épület, hanem a közösség teszi igazán különlegessé az iskolát. Mindig is hittem benne, hogy a piarista tanár nem egyedül dolgozik, hanem egy nagyobb csapat részeként, Kalazanci Szent József szellemében.”
Angyal László eddigi pályafutásának legszebb pillanatait nem a rangokban vagy címekben méri. Ötször volt osztályfőnök, tíz évig igazgatóhelyettes, magyart, történelmet, és hittant tanít. De számára a legfontosabb mindig az volt, hogy közel kerülhessen a diákjaihoz. – Az osztályfőnökség a legszebb része a tanárságnak. Ilyenkor ismerjük meg igazán a fiatalokat, ilyenkor lehet nevelni, nem csak tanítani – fogalmazott.
Októberben tölti be 65. életévét, de nyugdíjba vonulás helyett újabb tervei vannak: – Nemsokára indul a 41. tanév, és én nagyon várom. Amíg egészségem engedi, szeretném folytatni. Mert a tanárság számomra nem kötelesség, hanem életforma – jelentette ki. A háromszáz éves múltra visszatekintő Dugonics András Piarista Gimnázium, Alapfokú Művészeti Iskola és Kollégium történetének elmúlt három évtizede elképzelhetetlen Angyal László nélkül. Ahogy ő fogalmaz: szerényen ugyan, de az ő munkájának is része van abban, hogy a „pietas et litterae” szellemisége – a hit és tudomány egysége – ismét otthonra talált Szegeden.
