Tanév:
- 2024-2025
Dugonics András 1740. október 18-án született. Az iskola névadójára emlékezve a kollégium és a 10. évfolyam diákjai a Dugonics Temetőben jártak az emléknap előestéjén. Mécsest gyújtottak az egykori öregdiák, piarista oktató tiszteletére.
Nyugodjanak rajtam, Uram, a Szentléleknek ajándékai: az okosság, az értelem, a tanács, a bátorság, a tudomány, az áhítatosság és a félelem lelke, hogy ezen ajándékokkal tökéletes legyek minden erkölcsben. (Dugonics András: Imádság magamért, 1777)
Melengető őszi napsugarak, enyhe szellő teremtett nyugodt, meghitt hangulatot a Dugonics téren gyülekező közösségnek, akik Dugonics Andrásra emlékezve készültek ünnepi lélekkel kapcsolódni az örökkévalósághoz. Szeged Megyei Jogú Város Kulturális Bizottsága, a Dugonics Társaság Ifjúsági Tagozata és a Szegedi Piarista Iskola, régi hagyományt követve, közösen emlékezett meg a nemes hazafias alkotóról, papról, tanítóról, irodalmárról.
A Népzenei Kamaraműhely előadásában felcsendülő Ha folyóvíz volnék... ballada jellegű lírai bevezető ének után Harmat Csongor mondta el Juhász Gyula A Tisza című versét. A keleti örökség és az alföldi haza összekapcsolását érezhettük. Dugonics András születésének évfordulóján, méltó volt a nagy nemzetünket idézni, hiszen iskolánk névadója is ezen fáradozott, minden alkotásában, minden tettében.
Vécsei László, a Dugonics Társaság elnökének beszéde után, újra népdal csendülhetett fel Hamvas Klára Judit népi énekes növendékünk előadásában, Kiss Levente népi furulyás kíséretével. A csodálatos buzai lírai dallamot, Kallós Zoltán gyűjtéséből tanultuk.
Fordulj, kedves lovam, Napszentület felé,
Úgysem jövök többet soha visszafelé.
Messze földre megyek, elbújdosom tőled,
Szép szülőhazámat nem látom meg többet.
(…)
Idegen országban, idegen emberek,
Járok az utcákon, de ők nem ismernek,
Szólanék hozzájuk, de ők nem értenek:
Ezen, az én szívem, de nagyon kesereg.
Majd Dugonics András életművének méltatása hangzott el, iskolánk diák-önkormányzatának elnökétől, Benkó Botondtól, akinek beszédére sokan felfigyeltek.
A koszorúk elhelyezéséhez a Népzenei Kamaraműhely Hazám, hazám, csendes hazám... hazafias dallamfüzérrel járult hozzá, majd közösen énekeltük a Mária Országa kezdetű egyházi népénekünket Kájoni János Cantionale Catholicum gyűjteményéből, Szalay Olga szövegével, Fábri Géza feldolgozásában.
