Kalazancius mozgalom nyári tábor

Nyár vége, augusztus 9., a helyszín Magyarország, észak keleti része, Cserépváralja nevezetű 382 lélekszámú aprócska település. Itt a falu szélén nem kurta kocsma van, hanem a Cserépváraljai Ifjúsági Tábor. A tábor az erdő közepén egy tisztáson van, pár faház, felszerelt konyha, tiszta illemhely, a területet körülölelő fák tökéletes hangtompítók, szinte tökéletes. Hatalmas a nyüzsgés. Két busz érkezett, folytak le róluk az emberek és hangyabolyként nyüzsögtek. Hálózsákok, bőröndök, túratáskák, kulacsok, zseblámpák, hatalmas mosolyok az emberek arcán, a szemük izgatottan ide-oda cikázik, felmérik a terepet, keresik az ismerős arcokat és alig várják, hogy elkezdődjön. Dobpergést kérek! Igen-igen, alig várják, hogy kezdetét vegye a másodjára megrendezésre került nyári Kalazancius Mozgalom tábor!

Az ország összes Piarista gimnáziumából érkeztek diákok, tanárok, vezetők a táborba. A vezetők, akik már két nappal előbb megérkeztek a tábor területére, biztosítják a magas színvonalú programok, a soha szűnni nem tudó jókedvet és szórakozást. A táborba több, mint száz diák vett részt idén nyáron, hetediktől kezdve tizedik osztályosokig. A praktikusság és a kivitelezhetőség jegyében két altáborra osztottuk a diákokat korosztály szerint. A hetedik és nyolcadikos nebulók belevethettek magukat a varázsvilágba, dementorokkal harcoltak, varázspálcákat készítettek, bájitalokat kotyvasztottak, ők voltak a Harry Potter altábor. A kilenc és tizedik osztályosok mellvértet húztak baltát vettek a kezükbe és hős vikingek ként sárkányokkal harcoltak, majd Hablaty segítségével békét és barátságot kötöttek a tűzokádó óriásokkal, ők voltak az Így neveld a sárkányod altábor. A két altábornak az esetek hetven százalékában külön-külön voltak programjaik, de akadt bőven közös szórakozás is. Nem áll szándékomban felsorolni a tábor programfüzetét, inkább kiemelem azokat az alkalmakat, amik a legnépszerűbbek voltak.

A táborindító nap estéjén mozivászonra dobtuk az Így neveld a sárkányod rajzfilm első részét, ami élvezetes volt azoknak is, akik elsőre és azoknak is, akik már huszadjára látták, nem lehet megunni ezt a történetet. Akik a Roxfortba érkeztek fejükre került a teszlek süveg és házakba osztotta őket a tábor idejére. A keddi strandolás és az oda és vissza vezető könnyed kis túra összerázta a csapatokat, illetve a strandon helyet kapó hatalmas vízi csúszda sem maradhat említés nélkül.  A kiscsoportos foglalkozásokon körbejártuk az önismeret, barátság, szerelem témaköreit. Harry, Hermione és Ron rendszerint lámpaoltás után indultak el kis kalandjaikra, így a tematikának megfelelően mi is biztosítottunk egy kis esti kalandot a táborozóknak. Éjszakai túrázásra vittük őket az erdőbe, ahol dementorokkal, hableányokkal, tündérekkel és még Dobbyval a szabad manóval is találkozhattak. Csaptunk egy hatalmas túrázást, fel a hegyre le hegyről buli volt, megspékelve játékokkal, beszélgetéssel. Egy nap nemek szerint osztottuk ketté a táborozókat, csajos és pasis programokat csináltak külön-külön. A vezetők megosztották életbölcsességeiket a fiatalokkal, akik nyitott fülekkel hallgatták őket. Persze voltak klasszikus táborprogramok mint a számháború, társasjáték esték, sportolás, a legközkedveltebnek a röplabdázás bizonyult, imaworkshop, ahol különböző imaformákat próbálhattak ki a klasszikus zsoltár olvasástól kezdve a képmeditáción át az énekes imáig minden volt és persze az elengedhetetlen vizes játékok, ahol senki nem maradt szárazon. A végére hagytam a legjobbat, azt a programpontot, amit visszatapsoltak és két nap is megrendeztük, a piarista események szerves része (nem, nem a szentmise, de az is volt természetesen több is) ami nem más, mint a Christen Party, egy kis táncos mulatság, utánzós, páros és körtáncokkal.

Röviden tömören összefoglalva így zajlott le a második KM országos nyári tábor. A hét végén könnyes búcsút vetek a vezetők a gyerekektől, ők maradtak még összetakarítani a határozottan győztes csata helyszínét és a gyerekek is elbúcsúztak egymástól, hazautaztak az ország különböző csücskeibe, de mindenki úgy búcsúzott el, hogy: Jövőre újra itt találkozunk! – szóval ennyire király volt.