November végén ünnepeljük a piarista patrocíniumot, Hogyan alakult ki ez az ünnep? Mi köze az „ördög elégetésének” a patrocíniumhoz és hogyan ünnepelték azt az évszázadok során?
Bár ma a legtöbb piarista diák meg van győződve róla, hogy Kalazanci Szt. József 1648. augusztus 25-én tudatosan iskolai szünet idején távozott e világból, hogy majdani ünnepe ne lehessen iskolai szünnap, a valóság az, hogy abban az időben az éves vakációt a diákok és tanárok nem augusztusban, hanem a szőlőszüret idején, októberben élvezhették.
Az iskolai szünet csak a 19. század közepétől, Magyarországon például 1876-ban húzódott át júliusra és augusztusra. Ez azonban azt jelentette, hogy a piaristáknak rendalapítójuk ünnepét a diákok részvétele nélkül kellett megtartani. Mivel ez a változás szerte Európában lezajlott, a piarista rend 1906. évi generális káptalanján úgy határoztak, hogy az egyes rendtartományok jelöljenek ki egy olyan napot az iskolai év során, amikor a rendalapítót az ifjúság bevonásával ünnepelhetik. A magyar tartományfőnök, Magyar Gábor erre Gyertyaszentelő Boldogasszony napját, február 2-át jelölte ki.
A következő években ezen a napon tehát minden magyarországi piarista iskolában szentmiséket, szentbeszédeket és ünnepségeket tartottak. Az első világháború utáni nehéz években azonban sok helyen ez a szokás elmaradt, egyes helyeken pedig – mivel február eleje a félévi zárás idejére esett – inkább Gyümölcsoltó Boldogasszony (március 25.) körüli vasárnapon tartották meg a rendalapító iskolai ünnepét.
Más országokban viszont november 27-én kezdték ünnepelni Kalazanci Szent József pártfogásának ünnepét (Patrocinium Sancti Patris nostri Josephi Calasanctii). A katalóniai Moyá-ban például ekkor a szent gyermekkorára emlékezve megrendezték az „ördög elégetését”. A hagyomány szerint e nap kiválasztását az indokolta, hogy a Szent akkor alapította volna 1597-ben a római Santa Dorotea templom mellett az első kegyes iskolát. Ennek dátumát azonban egyetlen forrás sem őrizte meg, sőt még az évben sem lehetünk teljesen bizonyosak. Mindenesetre ez az ünnep 1914-ben bekerült a piarista liturgikus naptárba, és a piaristák engedélyt kaptak arra, hogy az egyházi év utolsó vasárnapján, majd később (miután ezt a napot 1926-tól Krisztus Király ünnepe „foglalta el”) a november 27. előtti vasárnapon Kalazancius Szent József ünnepének miséjét mondják templomaikban.
Magyarországon eleinte egyedül Budapesten, ott is csak 1926-tól rendeztek komolyabb ünnepségeket november végén Kalazanci Szent József tiszteletére. 1928-ban azonban Szepesi Bódog piarista (később a sátoraljaújhelyi Magyar Kálvária egyik létrehozója) javaslatára a tartományi káptalan úgy döntött, hogy „november 27-ét üljük meg azzal, hogy az ifjúság számára ünneppé tesszük. A hitszónok feladata lesz ennek méltatása szentmise közben. Az iskola igazgatója pedig, ha a körülmények megengedik, a S. Pater emlékére iskolai ünnepélyt rendezzen”.
Attól kezdve – néhol néhány éves késéssel bevezetve – a csonka Magyarország piarista iskoláiban a november 27. előtti vasárnapon a Kalazanci Szent József tiszteletére mondott ünnepi szentmisét – közvetlenül vagy délután – iskolai ünnepség követte a szokott helyen (díszterem, rajzterem, tornacsarnok). Ezen a diákok mellett a város „előkelő társadalma, a növendékek szülői” is részt vettek. Volt, ahol a diákoknak külön ünnepélyt tartottak. Az esemény tengelyét egy vagy több beszéd alkotta, amely a templomban vagy az ünnepség részeként hangzott el. Többnyire egy-egy piarista tartotta, de sok helyen ez egy-egy végzős diák megtisztelő feladata volt. Ezen felül rövidebb színművek, kórusművek, hangszeres darabok, versek hangzottak el – csakúgy, mint más iskolai ünnepségeken.
Forrás: piarista.hu
Koltai András (Piarista Rend Magyar Tartományának Központi Levéltára)
