Igaz, hogy tragédia a legjavából, mégis egy különleges történet, ízig-vérig dráma, ahogy a szereplők dühe igazságos tettekben, másrészt zsarnokságban jelenik a színpadon. A harag kifejezése mindig is érdemes téma, különösen serdülő korban - ezért is gondoltam, hogy irodalom órák keretében megpróbáljuk színpadra állítani a darabot. Ne csak beszéljünk róla, ne csak elemezzük, hanem valóságosan bújjunk a szereplők bőrébe... vagy inkább "arcába", hiszen maszkok használatával adtuk elő a darabot, amit a diákok terveztek. A nyolc szereplős darabot úgy tudtuk előadni 25-en, hogy ezek a maszkok biztosították a folytonosságot. Készítettem egy rövidített szövegkönyvet, és aki megtanulta rendesen, illetve kifejezően eljátszotta, annak nem kellett esszét írnia a drámából, hanem megajánlott jegyet kapott. Az előadásra
készülve jobban átéltük pl. az Őr ambivalens lelkiállapotát, aki alapvetően saját magát védi - akárcsak Iszméné - viszont szánalmat is érez a bátor Antigoné iránt. Fontos kellék volt az előadáson egy foltos, fehér köpeny, amely a halott testvér ruháját jelképezte. Ez is végig a színpadon volt, hiszen a darab konfliktusa az ő eltemetése körül robban ki. Az előadást a párhuzamos osztályok is megtekintették, hiszen nekik is tananyag az Antigoné. Ha nem is volt minden részlet kicsiszolva, és voltak gyengébb pillanatok is, összességében egy nagyon szép és emlékezetes produkció született a 9.a osztály előadásában. - Keserű György
szövegkönyv: https://docs.google.com/document/d/1hjlYzE-S0wUUYHzppy7yEtiTp9pJBekqVnnfBnME21E/edit?usp=sharing
