A címben idézett közhellyel a kosárlabda kedvelői sokat találkozhattak, ennek a sportnak ez a nem hivatalos mottója is. Ezt tapasztalhattuk meg mi is, mikor Boczor Zoltán tanár úr még tavaly október környékén bejelentette, hogy indulunk a városi diákolimpián. A csapat nagy része a 12. A-ból került ki, kiegészülve egy 11. A-ssal.
Az edzések így új értelmet kaptak. Megtanultunk pár figurát és néhány taktikát. Az amatőröknek kiírt bajnokságon a célunk az volt, hogy élvezzük a játékot. Az ellenfeleink jobbak voltak nálunk, de sajnos nem csak ez volt a probléma.
A játékvezetés következetlen volt, nem volt pártatlan a meccsek alatt.
Itt nem arra gondolok, hogy mindig az ellenfeleinket segítették volna, hanem azt, hogy érzésem szerint külön gimnáziumunk csapatára utaztak minden egyes játék alatt. Ez tette a legnagyobb csalódássá a lejátszott 8 partit. Az ellenfelek a Deák- és a Radnóti-gimi, valamint a Csonka- és a Kőrösy-szakközépiskolák voltak, az utóbbi végül a tavaszi kört visszamondta.
Az őszi fordulóban két játéknapot tartottak, az elsőn a két legjobb csapattal néztünk farkasszemet, de végül tisztességesen helyt állva is kikaptunk a Deák és a Radnóti csapataitól. Ez benne is volt a pakliban, hiszen ott ennek a sportnak nagyobb hagyományai vannak.
A második játéknapon a papíron gyengébb ellenfelek következtek. Mindkettő meccset behúztuk, a Csonka ellenit könnyebben, míg a Kőrösy ellenit nehezebben, de hoztuk.
Így bizakodva vártuk a tavaszi kört, hiszen esélyünk volt a bronzra.
Ekkor azonban kiderült, hogy a többi csapatból sokan igazolt játékosai a Szedeáknak, így őket eltiltották a szerepléstől, és az odavágók eredményét törölték. Ez nekünk nagyon rosszul jött, mivel nálunk csak amatőr státuszú játékos szerepelt, így ez is sportszerűtlen volt velünk szemben.
A tavaszi körben egy nap alatt megtörtént minden, így 3 meccs várt ránk, amelyek előtt az edzéseink sem mentek gördülékenyen. Nem volt tehát könnyű dolgunk.
Ez meg is látszott a játékunkon, sajnos kikaptunk mindhárom meccsünkön. Ami öröm az ürömben, hogy a Deák ellen végig jól játszottunk, pedig az volt a 3. meccsünk, és eggyel kevesebben voltunk a csapatban. Végül a 4. helyen zártunk.
Összességében mindenképpen boldogok lehetünk, hogy valahol kipróbálhattuk magunkat.
Köszönjük Boczor tanár úrnak, hogy benevezett minket erre a tornára.
Csapattagok: Korsós Martin (11. A) Papp Bence, Novák Ádám, Baranyi Dávid, Kaszper Boldizsár, Ritka József, Merlák Zoltán, Valkony Regő és Boga Szabolcs (12. A).
Boga Szabolcs, 12. A
